Ma, a XXI. század elején is naivitás arra gondolni, hogy a térség nemzetei rendezték a „közös dolgokat”. Elég itt csak utalni a nemrég lezajlott véres délszláv térségi konfliktusra. Hihetetlenül sok gazdasági, politikai, nemzetiségi, kulturális és pszichológiai-lelki feladatot kell elvégeznünk ahhoz, hogy megvalósítsuk azt a tartós megbékélést, amelyet a francia-német együttműködés jelképez Európában.

A nemzeti tudat és az Európa-tudat még nincs kellő harmóniában térségünk országaiban, s újra és újra számolni kell az egyes népek, etnikumok érdekeinek ütközéseivel, konfliktusaival. Így, a jelen helyzetben az uniós országok nyilvánvalóan legfőbb feladata a térségünkben a gazdasági, a politikai és a kulturális közeledés előmozdítása.

Európa közepén ebben a közeledési, megbékélési folyamatban nézetünk szerint minden itt élő népnek részt kell vennie. Talán a közép-európai népek kulturális-művészeti értékeinek párhuzamos bemutatásával, elemzésével lehetne a vázolt feladatot elkezdeni. A legkönnyebbnek tűnik a kulturális közeledés azért is, mert a térség országai eredeti nemzeti kultúrával rendelkeznek, melyek egymással való megismertetése, megkedveltetése, elismertetése kölcsönös gazdagodást eredményezhet. Ebbe a kulturális feladatsorba illeszkedik és ezt a folyamatot kívánja elősegíteni jelen könyvünk anyaga, elemzései, következtetései, egész szelleme.

Könyvünk témája tehát Európa középső térsége művészetének, kultúrájának és történelmének vázlatos bemutatása műelemzések segítségével, művészeti párhuzamok keresése változatos, kiemelt műalkotások felhasználásával. Az elemzésünk körébe vont nemzetek a következők: Ausztria, Németország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Románia, Horvátország, Szerbia, Oroszország és Magyarország. Úgy véljük, hogy a tíz felsorolt ország két szélső pólusa, Németország és Oroszország is – közvetve – politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok ezer esztendején át beletartoznak Európa középső régiójába.

Az alábbiakban szeretnénk felhívni a figyelmet munkánk eszmei tartalmának néhány csomópontjára.

Az Európa középső térségében élő népek művészetének tárgyalásába ágyazva vázlatosan tárgyaljuk a történelmüket és a legfontosabb történeti-kulturális kapcsolataikat is, amire azért van szükség, mivel – valljuk be – csak felületes tudással rendelkezünk a szomszédaink históriájáról és kultúrájáról, vagy egyáltalán nem ismerjük azt. A történelmi tényeket csak ott érintjük, ahol azok szorosan összefonódnak a művészeti-kulturális témákkal. Könyvünknek ezek a rövid részletei is érzékeltetik, hogy a térségbeli népek történelme a konfliktusok és az időleges megbékélések szakadatlan folyamata.

Pozitív tény, hogy a térség kis népei, középhatalmai – csehek, lengyelek, horvátok, magyarok és mások – időnként közös küzdelmet, harcot folytattak a nagyhatalmak hódító törekvéseivel szemben. Példaként említhetjük a térség népeinek összefogását az Oszmán-Török Birodalom hódításaival szemben. De ezeknek a kis népeknek az egymáshoz fűződő kapcsolatai időnként súlyos konfliktusokkal is terheltek. Gondoljunk például arra, hogy a Magyarországot súlyos csapásként érintő trianoni országcsonkítás élesen szembeállította a magyarságot a környező népekkel.

Kötetünk túlnyomó részében azonban a magyarság és a környező népek művészetének és kultúrájának párhuzamait mutatjuk be. Ez talán szokatlan, újszerű megközelítése e témakörnek mind eszmei-politikai, mind tudományos értelemben. Talán elsőként tárjuk a magyar nyelvű közönség elé a közép-európai népek művészetének hasonlóságait, a közöttük többé-kevésbé sejthető kapcsolatokat, hiszen összefoglalóan, tematikai célként sem az érintett népek művészettudománya, sem egyéni alkotó, tudós, művészettörténész, művelődéstörténész nem foglalkozott ezzel a kérdéskörrel. A magyar, a cseh, az osztrák, a lengyel és a többi nemzet kutatói – tudomásunk szerint – átfogóan nem vizsgálták a közép-európai országok művészetének párhuzamait, legfeljebb részletkérdésekben születtek cikkek, tanulmányok a térség tudományos irodalmában.

A közép-európai népek művészetének, kultúrájának és históriájának újszerű tárgyalása feltételezi, hogy az elemzések az értékekre, az értékteremtésre irányuljanak. Könyvünkben számtalan példán igazoljuk, hogy e népek mindegyike értékeket hozott létre nemcsak a mindennapi, praktikus létben, hanem a magasrendű szellemi-művészi tevékenységben is. Ezt igazoljuk azzal, hogy bemutatjuk a nemzetek irodalmát, zenéjét, képzőművészetét és filmművészetét. Hozzátesszük, hogy a felsorolt országok művészete kapcsán elsősorban a kiemelkedő teljesítmények bemutatására vállalkozhatunk, és nem művészettörténeti teljességre. Bach, Mozart, Haydn, Dvořák, Liszt, Bartók, Chopin, Muszorgszkij és mások neve fémjelzi az érintett népek zenéjének világszínvonalú jellegét. Thomas Mann, Hofmannstahl, Hašek, Kafka, Reymont, Mrożek, Ivan Goran Kovačić, Ivo Andrić, Petőfi, Ady, József Attila, Eminescu, Tristan Tzara és mások képviselik az európai irodalom csúcsteljesítményeit. A képzőművészet is több zseniális alkotóval dicsekedhet e térségben. Gondolhatunk például az elemzéseink körébe vont Grünewaldra, Caspar David Friedrichre, Meštrovićra, Munkácsyra, Csontváryra.

A válogatásunknak az is szempontja volt, hogy a művek eredeti, nemzeti vonásokat, szellemi, érzelmi karakterjegyeket tükrözzenek. A cseh, a lengyel, a román, a magyar, a német, a horvát és a többi nemzeti művészet sajátos szépségét, különleges varázsát hangsúlyozzuk elemzéseinkben.

Milyen eszmei, érzelmi és politikai haszon származhat az említett művészeti és kulturális párhuzamok tárgyalásából? Kötetünkben a művészeti, kulturális és történelmi párhuzamok, kapcsolatok bemutatása segítségével a térségben élő magyar és más nemzetekhez tartozó polgárokban azt a pozitív élményt, magasabb rendű értéktudatot szeretnénk meggyökereztetni, hogy a közép-európai népek olyan pótolhatatlan, eredeti és sajátos szellemi értékek tömegét hozták létre, amely jelentős mértékben gazdagította az európai és a világkultúrát. A könyvünkben szereplő számos ide kapcsolódó példa közül az egyik a magyar és a cseh kulturális kapcsolatok körében Jan Komenský (Comenius) európai jelentőségű pedagógiai kísérleteiről szól a sárospataki kollégiumban.

A párhuzamos műalkotás-elemzések ugyanakkor azt is tudatosítani kívánják az olvasókban, hogy a saját nemzeti műalkotásaink és a szomszéd népek által létrehozott művészeti eredmények egyformán értékesek. Többek között ezt példázza az a fejezet is, melyben Andrzej Wajda Hamu és gyémánt és Radványi Géza Valahol Európában című filmjét tárgyaljuk. Ezek a párhuzamos műelemzések abban is segíthetnek, hogy az olvasókban kialakuljon a Közép-Európa tudat, és ami még fontosabb, az Európa-tudat gondolati-érzelmi átélése.

A magyarság és a szomszéd népek kultúrájának és művészetének párhuzamba állítása azt is érzékelteti, hogy az emberi szellem legmagasabb szintjén a magyarság és a szomszéd népek legkiválóbb személyiségei egyet gondoltak, egyet akartak: a humánumot, a népek barátságát,  a szabadságot. Csak egy példa erre Husz János történelmi jelentőségű alakjának bemutatása Németh László drámájában.

Könyvünk a térség művészetét, kultúráját vizsgálva természetszerűleg elveti a faji, nemzeti vagy kulturális felsőbbrendűség gondolatát éppen azáltal, hogy párhuzamba állít értékes magyar és nem-magyar műalkotásokat, és az értéktudat szintjén cáfolja, hogy léteznek kulturális értelemben szellemileg felsőbbrendű és alacsonyabb rendű népek. Kötetünkben ezt a kulturális felsőbbrendűség eszmét annak bemutatásával utasítjuk el, hogy a művészettörténetben mindegyik közép-európai nép művészei értékes, gyökeresen eredeti verseket, drámákat, zeneműveket vagy festményeket alkottak, s ezzel a sokszínűséggel gazdagították az európai kultúrát. Ezt a szempontot is érzékelteti például Richard Strauss Salome és Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájának elemző párhuzamba állítása.

Térségünk, Európa közepe azonban nemcsak átadott, hanem kapott is Európa fejlett, nyugati országaitól eszméket, kultúrát, életformát. A kereszténység, a reneszánsz, a felvilágosodás, a liberalizmus, a modern konzervativizmus, a szociáldemokrácia és a nacionalizmus is Nyugatról terjedt el a térségünkben, s a művészi irányzatok is onnan érkeztek. Ezt a nyugati hatást könyvünk számos elemzése támasztja alá.

Kötetünk műelemzései azt is bizonyítják, hogy a magyarság befogadó nemzet, amely elismeri a többi nép által létrehozott értékeket, sőt, műalkotásokban állít örök emléket nem magyar származású, de derék magyar hazafiaknak bizonyult politikusoknak, művészeknek, hadvezéreknek, tudósoknak. Gondolhatunk itt a térségben és a magyar históriában nagy szerepet játszó horvát, lengyel, osztrák és egyéb származású kulturális, történelmi személyiségekre (Zrínyi Miklós, Bem József, II. József és sokan mások). Az egyes nem magyar származású személyiségek művészetünket, kultúránkat megtermékenyítő hatását tükrözi például Székely Bertalan Zrínyi kirohanása című festménye.

Ugyanakkor a kötetünkben szereplő számos magyar költő, író, zeneszerző, képzőművész, filmrendező életműve bizonyítja, hogy a magyarság is nagy művészi értékekkel járult hozzá az európai és a világkultúra gazdagításához. Könyvünkben hozzávetőleg összesen százötven jelentős magyar és nem magyar műalkotást elemzünk.

Befejezésképpen könyvünk elemzési és tárgyalási módszerének újszerűségét kívánjuk kiemelni.

A kézirat megírását hosszú kutatómunka előzte meg, amely az európai és a magyar kultúra, a történelem, a művelődéstörténet és a művészeti ágak közötti kapcsolatok, kölcsönhatások feltárására irányult. A szerző kutatásainak tárgya volt a közép-európai népek és a magyarság története, az irodalom, a képzőművészet, a zene- és a táncművészet, a filmművészet, a színházművészet, illetve ezek egymáshoz kapcsolódó területei.

Innovatív megközelítéseink során a műelemzés hagyományos műfaját is meg kellett újítani. A legfontosabb analizáló módszerünk: a párhuzamba állítás és elemzés, melyet a magyar és a nem-magyar műalkotások egybevetésekor használtunk fel. Ez a módszer a legtöbb esetben érvényesül könyvünkben. A műelemzést alkalmazzuk azonos műnemen belül, de műnemek között is. A párhuzamba állítás valamely téma, hangulat, eszme jegyében valósul meg. Ez történik például abban a fejezetben, amely a létezés nagy filozófiai látomásának témáját Hofmannstahl Élmény és Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című verse alapján dolgozza fel.

A párhuzamba állítás úgy is megvalósul, hogy például egy horvát származású történelmi személyiséget magyar művész, egy festő ábrázol valamely kompozíciójában: a már említett Székely Bertalan Zrínyi kirohanása című festményének elemzése ilyen részegység.

Ezzel egyidejűleg sok esetben különböző művészeti ágakhoz tartozó alkotásokat vetettünk össze eszmei-tematikus szempontok alapján. Más szóval könyvünk írásai poliesztétikai szemléletet is hordoznak. Irodalmi, festészeti, szobrászati, zenei és más műnemhez tartozó műveket állítottunk párhuzamba a hasonlóságok és a különbségek bemutatása által. Ilyen például az a témánk, amely Jézus és a tömeg ellentétének barokk és romantikus reprezentációját dolgozza fel Johann Sebastian Bach János passió című zeneművének és Munkácsy Mihály Ecce homo című festményének összevetése révén. Poliesztétikai jellegű elemzés továbbá Nikolaus Lenau Pusztai csárda című költeményének és Munkácsy Mihály Vihar a pusztán című festményének összehasonlítása, illetve a mitikus gondolkodás és képzelet vizsgálata Antonín Dvořák Ruszalka című operájában és Csontváry Kosztka Tivadar cédrusképein.

Lényeges szempont továbbá, hogy a magyar és az európai művészet kapcsolódási pontjai, párhuzamai nyilvánvalóan a világművészet tágabb kontextusába illeszkednek. A magyar és az európai művészet a világművészetbe ágyazódik, egyrészt a minden komoly művész által képviselt, általános emberi, humanista értékek, másrészt a sokszor földrajzi helytől függetlenül hasonlóságokat, párhuzamokat felmutató művészi gondolatvilág és alkotásmód jegyében. Ez utóbbi szempontot talán Márai Sándor fogalmazta meg a legszebben Ihlet és nemzedék című írásában.

Ezért fontosnak tartjuk leszögezni, hogy Márai megfigyelését továbbgondolva, számunkra a világ- és európai művészet fogalmába nem tartozik bele a mai posztmodern populáris művészet. Elsősorban azért, mert pontosan arról van szó, hogy a népszerű művészet határokat, kontinenseket átívelő globális természete és intertextualitása nyilvánvaló és látható (elég, ha a hollywoodi filmek, vagy a számítógépes játékok vándormotívumaira gondolunk), ám a „szerzői” művészet hasonló jellege mélyebb, titokzatosabb, s így kevésbé kap hangsúlyt. Következésképpen fontos feladatnak tartjuk ennek a ténynek, illetve az egyes művészek, sőt művészeti ágak közötti kapcsolatoknak, párhuzamoknak a láthatóvá, nyilvánvalóvá tételét is.

Végezetül szeretnénk azt is kiemelni, hogy Magyarország és a többi közép-európai ország művészete közötti összefüggéseket, az alkotók közti esetleges kölcsönhatásokat és a művek egyes hasonló motívumait, intertextuális kapcsolatait művészettudományi szempontból korrekt, ám közérthető és élményszerű módon kívántuk a nagyközönség elé tárni.

Irodalmárként és esztétaként a munkásságunk során mindig arra tettünk kísérletet, hogy az elemzés sokrétűségét és mélységét az Olvasó számára könnyen megközelíthetővé tegyük.

A szerző – Budapest, 2017 tavaszán